Szégyenletes kis siker

Ó jaj és ó je.

Említettem már,hogy táncos voltam?Még régen.A szülővárosomban.Egész jól ment.Tele van a vérem a ritmussal és a dallammal.Ha nem látja senki,táncolok.Mindig!Zene szól a gépen,hifin,rádióban..a fejemben.Most már az okostojás telefonomban is.Történt egy órája ugyanis,hogy megérkeztem a ház elé végezvén az ügyes bajos dolgos dolgaim után.Latin zene (mixelve) a fülemben.A Lépcsőház üres.Körfolyosós házban élek egy U alakúban,minden emeleten két irányba néznek a folyosók a lakásokra,középen a lépcső.A két szemközti folyosót rácsos ajtó védi.Ebbe az üres lépcsőházba lépegettem befelé,a fülemben egy dallam súgta,un corazon, én pedig feltáncoltam a lépcsőkön az első emeletig,majd jobbra,a rácsos ajtóig.Egészen belejöttem,kulcskeresés közben is riszálom magam,mire érzékelek pár szemet a hátamon zárnyitás közben.A szemközti folyosón albérletes fősulis srácok bagóznak.vigyorognak és bámulnak mint a tejbetök.Kihúztam a fülhallgatót és a winamp elmagyarázta nekik jó hangosan mit is művelek,én a kisördög.Táncolam végig a folyosón.A szám végén leintettem a dalt.A srácok tapsoltak.Én meghajoltam.Érdekesen alakuló egy délelőtt (: