Nincs kész de eddig tetszik
2011. június 7., kedd
Szükségletek!
http://www.gombdinasztia.hu/presek/tekeros-pres/326-gombpres.html
Ilyen kell,hogy könnyebben menjen a sok kép és elképzelés megalkotása,ami a fejemben van folyamatosan!
Ezt is mennyivel könnyebb lett volna préssel megcsinálnom!
Hűsítésnek
Ilyenkor ebben a fullasztó párás melegben mindenki a hűtött görögdinnye rajongója.Én is szeretem,de ha már hűtött akkor legyen lenyűgöző,luxusfalat nem luxusáron.Egy illatos-puhára érett ananász,két rúd vanília és valami nagyon lágy ízű olivaolaj(gyümölcsízesítésű).Szépen felkarikázva,az olajjal leöntve és a rudakból kikapart magokkal ízesítve nyammm!A hűtőből előkapott falatok a menyországig repítenek!
2011. június 4., szombat
Versailles
Most kukáztam a régi képek között.Marie-Antoinette baldachinos ágya.
Hogy mennyire nem fűtik azt a palotát,hihetetlen,nagyon fáztam..
Most akkor?
Két hete erre a beszédemre azzal reagált Széles Tamás színművész-adott esetben a tanárom,hogy..Dícsért és bátorított.Most akkor tehetséges vagyok,vagy mi?
És én ezzel mit kezdjek?
Amikor még nagyon kicsi voltam, folyton kérdeztem, érteni akartam a világ összes dolgait. És amikor a papámat kérdeztem, sosem tűnt fáradni válaszokkal, még ha az olyan buta, felesleges, vagy indiszkrét érdeklődés is volt. A papám csendes, higgadt és szűkszavú, akit csak az ő egyetlen, koránjött kisunokája zökkenthet ki a saját birodalmából. Emlékszem, nehezen szántam rá magam arra az egy kérdésre. De megtettem és ő is. Elmesélte.
Egyszer volt, hol nem volt egy kovács és annak 3 fia,3 lánya. Az egész megye hozzá vitte a lovait patkoltatni, legszebb vaskapui a híres rózsaleveleivel ma is sokat érnek. Rengeteget dolgozott, hol reggeltől estig,a gyermekeire rá sem pillantva hazatértében. Megmosdott, vacsorált,fogott egy könyvet és hamarosan elaludt. A gyerekeket oltalmazni, fegyelmezni neki nem kellett. Jó gyerekek voltak ők, vigyáztak egymásra.
Volt egy fiatal katona a faluban, suhanc még, hazatérve a háború után a fészerben barkácsolta az el-ellopott gránátokat. Petárdákat gyártott belőle, amit aztán a serdülő fiúk rendre megvettek tőle. Nagy dolog volt egy ilyen petárdát birtokolni és még nagyobb volt vele a bátorságpróbákon részt venni. Ki meri a legtovább a markában tartani a meggyújtott petárdát? Az egyik alkalommal a kispatak partján ott állt a kovács két idősebb fia is a társaságban. Az akkor 12 éves legidősebb fiú volt soron, jobb kezébe fogta a petárdát… és valami balul sült el. A fészergyártmányú kis bomba az első pillanatban felrobban és a fiú számára elsötétül a világ. Sokáig sötét is marad. Néha, amikor résnyire nyílik a szeme, túl sok a fény, a fehér. Így hát csak hallgat, mint néz.
És egyszer, ki tudja mennyi idővel a sipító robbanás és a sötét után sírást hall. Ember sír mellette, férfiember. Nincs ott senki más, csak ő és a síró hang. Aki zokog, hogy a fia már soha nem lesz kovács. Mert nem tud, nem lehet. És csak zokog tovább.
A legidősebb fiúban megindul egy ár, szívéből a vér, lelkéről a teher úgy áramlik szét, mint az asztalon kiömlött vörösbor, amit ötévesen felborított. Hát szereti? Érte sír? Miért sír? Kovács, ő? Őt szánná utódának?
Később már kinyitja a szemét. Fáj a fény, de látni kell. A jobb keze bekötve. Az orvos beszél. Idegekről, csontokról, amputálásról. A fiú szinte semmit nem ért. Leszaggatja a kötéseket, a nővér sem bírja lefogni. A jobb kezén, az ujjai helyén csonkok. Egy-egy ujjperc épphogy maradt.
Hát ezért nem lehet ő kovács? Az apja szereti, de ő így hogy hálálja meg?
„CSAKAZÉRTIS én leszek a legjobb kovács a világon!”
A papám még 70 évesen sem tudott nyugdíjba menni. Nem engedték azok a jó szagú lovak, az emberek. Csonka kézzel ő lett a legjobb, máig emlegetett patkoló és díszműkovács, közel s távol a megyében. Soha nem mondta el az apjának, hogy hallotta az ágyánál sírni. Hogy a válogatott futball helyett az apja szeretetét választotta, boldoggá téve ezzel őt és saját magát.
Ha a szeretet kerül szóba, én mindig erre gondolok. Nem a néma atyai szeretetre, amit a zavart kamasz lélek még nem fog meg, hanem a hálás gyermekire, ami nem ismer lehetetlent!
2011. június 1., szerda
Névnap
így szól a fordítás
Ma a tündérek miatt jön fel a nap. Öleljen meg téged és legyen veled a szeretet. Boldog névnapot az egyetlen tündérnek.
Milántól kaptam reggel sms-ben.Majd msn-en lefordította.
ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍííííííííííííííííííííííí
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)