Vannak különleges emberek ezen a világon,akikkel,ha szerencséd van,találkozol.Ha még nagyobb mázlid van,a közeledben maradnak.Amikor elmondtam,hogy beteg vagyok és baj van,aggódtak értem.Amikor már közelgett a teszt eredmény,a hónom alá nyúltak és állva tartottak.Bíztattak.
A barátság-ahogy eddig gondoltam-hosszú évek kemény munkája,dolgozni kell érte és bizonyítani.A Szent István Bazilika terén jöttem rá,tévedtem.
Egy egyszerű de bensőséges gesztus közelebb hozta hozzám,mintha évekig barátkoztunk volna.Nem tudom a barátom e,ő annak gondol e,de én már most szeretem.
Egyszer régen eddig tartott megszeretnem a Beusomat,aki azóta is velem van minden percben száz és száz kilóméter távolságból.
Csak három kavics.Három évezredes gyantakavics egy madzagon!Ennyi!Ennyi kell,hogy érezzem,megggyógyulok és nem vagyok egyedül. Levarázsolta a telefonjáról,dísznek használta rá.Lekötözte és odaadta.
Nem vagyok egy szókimondó érzelgős fajta de sírni akartam.Örömömben.Csak annyi telt tőlem, hogy életemben először megöleljem.
Azóta le sem veszem.Amikor az orvosnál jártam,megkérdezte,miért van rámragtapaszozva a borostyán.Azt mondtam,szeretetetből és mert megggyógyít. Azt hiszem megértette. És nem is lettem rákos.A műtétet pedig profi végzi,gyorsan és ügyesen. Nekem meg van pár angyalom,tündérem,szerelmem,boszorkányom és mumusom akik szorítanak értem és ezért érdemes élni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése