Hétvége

Hol kellene kezdenem?
MüPában volt egy érdekes előadás.700 sípja van ahangversenytermi orgonának!Bár a fénypont kétség kívül a könyvesbolt volt. Semmi pénzért vettem három csodakönyvet Henri de Toulluse Lautrec életét,design könyvet,filmesztéta albumot. És!Tim Burton album,amit felesben fogunk imádni az Ágival.Mert,hogy vele töltöttem szinte az egész hétvégét és biztos vagyok benne,hogy miatta olyan szép az emléksorozat.

Sétáltattuk magunkat a napsütésben,a belvárosban minden kreatív bolt büszkélkedhet a egszebb munkáikon hagyott ujjlenyomatainkkal,napszemüveg,darvas fülbevaló.. Innen jelentem,hogy (legfőképp Ági) a Madártani Egyesülethez hozzátettünk némi pénzösszeget két gyöngybagoly(mint a nőiesség legősibb szimbóluma), két jégmadár(női szépség szimbóluma és a házasság és szerencse hírnöke )egy szitakötő szimbólum nekem.Ezekkel a kitűzőkkel hozzájárultunk az Egyesülethez és a saját nőiességünk megerősítéséhez!
Mekiben ebédeltünk mert ugye "mekizni jó",bár salátáztunk és egy ilyen szürreális helyen sikerült lelkiznünk.Pici életem morzsáiból szemezgettem.
San Francisco-ba  származódott unokatesóm végre hazajutott,így elhozott egy csomó könyvet nekem,amit odakinn az Amazon röhögve teljesít,míg itthon elérhetetlen,és amiből egyet kizárólag az Áginak kértem.Szeretem ha valaki örömtől hatódik meg egy könyv láttán!Innen érzem,hogy a nyomtatott szellemi termék mégsem haldoklik!
Belógtunk egy templomi esküvőre a Szépvölgyi úton.Csak a pap bevezető mondatát hallgattuk meg késés miatt,de attól átitatódtam szentimentalizmussal!
Iskola után még megbámultunk egy fényképkiállítást és a táncművészeti instant hepajt.Ott már megtört a varázs.Feloldották.
Másnap sem éreztem,pedig egy könnyű zh után végre sikerült eljutnom a legjobb cukrászkellékes weboldal "igazi" boltjába,hogy végre ne kattintgatva vásároljak .Pláza-könyvesbolt,design lakberendező.Turkáló.Pizzaillat a városháza előtt és házaspári friss mosolyok a vakuknak.
Estig egy zsibbasztóan nyomasztó óra halotti beszédekkel,amitől csak duzzadt az agyamban az emlékek gátja és fájt ,ahogy át akart szakadni.Durva beszólásoktól sem lett szebb és a ráismeréstől sem,hogy J. soha nem lesz a barátom.Pedig akartam.Lemondtam róla.Klasszisokkal attraktívabb valaki érezzen bennem konkurenst és nyomjon lejjebb a saját felemelkedése érdekében..
Sírtam hazáig.Inkább nem szálltam villamosra.Fél óra gyaloglás.A sötétben senki nem látott bőgni.Kicsit túlcsordultam de aztán ennyi.Kiadtam magamból.Nincs bennem haragvó tüske.Mindenki más, és más a szem, amivel ugyanazt a világot látja.
Másnap a WAMP-on már csak az Ágival, nehéz volt újra varázslatot csiholni,de a gastro részlegen már feléledtünk.Csudafinomat reggeliztünk,újra beszélgettünk,epret,mangószószt,vajkaramellát,könyveket vettünk.Kávézás közben döbbentem rá,mennyi ró,hogy ő a világon van és belül már a barátomnak hívhatom,miközben kimondani nem merem.Mások vagyunk, és mégis ugyanazok.Most már barátok.
Nehéz egy szavakkal kösszönni az érzéseket,napokat élményeket de terápiás csodát találtam és boldog vagyok tőle!