M. barátommal húsvétkor egyszerre látogattunk a szülővárosunkba és szabaddá tettünk egy délutnánk egymásnak.Koldultunk kölcsönbe két bicajt,feltankoltunk sörrel(M.-nek),colával(ligh, nekem),ropival és M saját keze által készített incsifincsi szendvicsel,és a kimaradhatatlan Snickers-szel és irány a csónakázótó. 60°-os dombon fel,dombon le,bozótos,erdős,kertesházas terepen át.Vízpart,sziget,napsütés,jóidő,békamuzsika,fűbenfekvés,padinapozás,fotózás és miegymás.
Csodahelyeken jártunk,sokszor megálltunk, M. intime nosztalhiázott és mérsékelten röhögtük szét a rekeszizmunkat.Konkrétan éreztem,hogy reped,vagy szakad. Nem tudom,mit csinál fájdalmában egy rekeszizom?Valaki?
Nem akaródzott hazaindulni.Sokadszor is megbeszéltük,hogy lehetünk mi ennyire intim barátok intimitás és valahavolt sex nélkül.Hűségnyilatkozatba fektettük,hogy a barátság értelmében nem szerrződünk más szolgáltatóhoz,nem lesz jobb telefonunk és nem kezdünk ki egymással még öt évig,ha ez az öt ment anélkül is,Elég prímán.Megfigyelhető,hogy nem a nagy dolgok tesznek boldoggá.Nem kell hozzá pénz és pompa,csak pár olyan emberke körénk,aki mosolyt csal az arcunkra
Jó lenne ha közelebb laknánk.Ha lenne itt is mesevilágos tó.Ha lenne saját bringám.Viszont van saját barátom: M. !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése